Számunkra a beteg által „legcsúnyábbnak” tartott bőrtünet is teljesen természetes, nincs ok szégyenkezni - Dr. Jókai Hajnalka, bőrgyógyász

Miért pont a bőrgyógyászatra esett a választása, mit szeret ezen a területen a legjobban?

Az egyetem 4. évének második felében hallgattam bőrgyógyászatot, és szinte az első alkalmak után eldőlt, hogy ez az a terület, amit kerestem. A gyakorlatokon lenyűgözött a szakterület összetettsége, ami egyszerre a szépsége és nehézsége is. Szerettem, hogy itt a betegségek közvetlenül feltárulnak a szemünk előtt…természetesen itt is használunk rengeteg diagnosztikai módszert, ugyanakkor egyedülálló a mérték, amellyel támaszkodnunk kell a látott klinikai képre. Ugyanilyen látványos viszont számos esetben nem csak a betegség, hanem a javulás is. Mivel a bőrünk eltérései könnyen észrevehetők a környezet számára, így érthető, hogy a bőrbetegségben szenvedők nagy százalékát az ebből fakadó pszichés teher is kínozza, szégyellik betegségüket. Rengeteg empátiára van szükség az orvosi rendelőben is. Felemelő érzés végigkísérni akár egyszerűbb, akár bonyolultabb eseteknél a testi és lelki javulást, gyógyulást.

Az orvostudomány, így a bőrgyógyászat is szinte napról-napra fejlődik. Lépést lehet tartani ezzel az ütemmel?

A fejlődés, azt hiszem, minden téren elengedhetetlen ahhoz, hogy az ember mind a saját, mind a környezete által támasztott elvárásoknak képes legyen megfelelni. Ennek köszönhetően egyre több betegséget ismerünk meg és azok kialakulásának pontos molekuláris mechanizmusait, ezáltal a diagnosztikai és a kezelési lehetőségek is egyre bővülnek. Ráadásul a bőrgyógyászatnak számos különböző területe létezik. Számomra a következő lépés az olyan kozmetológiai beavatkozások még alaposabb gyakorlati elsajátítása, mint pl. a lézeres kezelések, amik számtalan téren képesek segíteni a munkánkat, nem csupán esztétikai problémáknál kínálhatnak megoldást. A folyamatos tanulás tehát erre a szakmára is jellemző.

Mivel fordulnak Önhöz a legtöbben?

Általában sokféle bőrtünettel keresik fel a rendelőt a páciensek, a nemi úton terjedő fertőzésektől kezdve, az anyajegyszűrésen át, olykor egészen a ritkább kórképekig. Meglehetősen gyakori probléma az acne, az ekzema, a csalánkiütés, a rosacea, a vírusos szemölcs, a körömgomba, és még sorolhatnánk. Ahogy említettem, pontosan ez a sokszínűség teszi változatossá, egyedivé a bőrgyógyászatot.

Minden eset más és más, és az úgymond „legegyszerűbb” esetek is sokszor egyéntől függő megközelítést, személyre szabott megoldásokat követelnek.

Az önkéntes anyajegyszűréseknek egyébként mindig külön örülünk, mert azt mutatja, hogy nem hiábavaló a munka, amivel manapság a lehető legtöbb fórumon igyekeznek felhívni a lakosság figyelmét a bőrdaganatok jelentőségére.

Hogyan lehet a bőrgyógyászatban az ide érkezők „fehér-köpeny” szindrómáját csillapítani?

Gyakori jelenet ezzel kapcsolatban, ahogy a bőrgyógyászati rendelőben az orvos teljes természetességgel kéri a betegtől, hogy „vetkőzzön, mutassa a tüneteit…”. Erre sok esetben némi habozás, enyhe zavar az első válasz - attól függetlenül is, hogy épp mely testtájékon és milyen jellegű az elváltozás. Nagyon fontos, hogy újra meg újra biztosítsuk a pácienseket (legfőképpen az érzékeny alkatúakat) arról, hogy számunkra a mezítelen test, a betegek által „legcsúnyábbnak” titulált bőrtünet is teljesen természetes, nem kell zavarban lenniük, szégyenkezniük. Ahogy említettem, mivel a bőrünk gyakorlatilag a leglátványosabb szervünk, a rajta észlelt eltérések, tünetek különös, sajátos szorongást képesek kiváltani. Pontosan ezért a bőrgyógyász feladata az én szememben nem csupán abból áll, hogy diagnózist mondjon, betegséget kezeljen, hanem hogy mindemellett egy olyan személyre szabott, támogató légkört biztosítson, ami az elfogadás és a gyógyulás útján lelkileg is segítheti a pácienst.

Mi volt ez eddigi legkülönösebb, legemlékezetesebb esete?

Minden sikeres kezelés, gyógyulás kedves emlék, de persze vannak olyan helyzetek, amik valamiért igazán különlegesek maradnak. Ha csak egy ilyet kellene említenem, akkor egy fiatal fiú esetét mondanám, amire mindig emlékezni fogok. Ügyeletes orvos voltam néhány éve, amikor hétvégén hajnalban egy gyenge, lázas fiatalember érkezett beutalóval. Több helyen járt a megelőző héten, végül az alsó végtagokon megjelenő, panaszt nem okozó bőrtünetek miatt irányították bőrgyógyászhoz. A nem szűnő magas láz, és a vizsgálatakor felűnő tarkómerevség miatt neurológiára irányítottam, ahol egy nagyon előrehaladott agyhártyagyulladást állapítottak meg. Azonnal megkezdték a kezelését, és teljesen fel is épült. A bőrtünet valójában a fertőzés elhatalmasodásának, egy szeptikus állapot kialakulásának jelzője volt. Ez az eset arra figyelmeztet, hogy sosem szabad „csak a bőrt” néznünk, mindig próbálnunk kell a szervezet és az egyén egészében gondolkodni.

Milyen tanácsot adna a jövő bőrgyógyászainak?

A tanácsom talán az lenne, hogy próbálják megőrizni a kíváncsiságukat, a segítő szándékot és a lelkesedést. Tekintsenek minden esetre új kihívásként, érdeklődéssel, sok-sok türelemmel.

A pácienseket milyen jó tanáccsal látná el őket, amire mindenképp felhívná a figyelmüket?

A betegeknek azt tanácsolnám, hogy ne habozzanak segítséget kérni, és figyeljenek oda magukra. Igaz ez mindenre, de legfőképpen fontos a bőrdaganatok szempontjából. Itt tudnak ugyanis a legnagyobbat hibázni, vagy épp megmenteni saját vagy szerettük életét kellő éberséggel. Utóbbira az egyik legmeghatóbb emlékem egy hölgy, aki a férjét kísérte rendszeresen hozzánk. Egy alkalommal megemlítette, hogy szeretné megmutatni a lányát, mert szerinte van rajta egy anyajegy, ami nincs rendben. Az anyajegyről kiderült, hogy kezdődő melanoma volt. Bár rosszindulatú volt a daganat, olyan kezdeti stádiumban került kivételre, hogy a fiatal hölgy tökéletesen meggyógyult. Vagyis egész konkrétan az édesanya megmentette a lánya életét az odafigyelésével és azzal, hogy mert tanácsot, segítséget kérni. Nem egy esetben voltam sajnos fültanúja olyan párbeszédnek is, ahol 20-30 éves áttétes melanomás betegek halála után arról meséltek a hozzátartozók, hogy kezdetben valahogy nem vették komolyan a betegséget, el sem tudták képzelni, hogy ekkora tragédia lehet belőle. A bőrünk élő, működő szervünk, az itt kialakult daganatok egy része képes áttétet képezni, és képes huszonéves fiatalok halálát okozni. Ha azonban időben látjuk és eltávolítjuk, mindez megelőzhető.

Szóval azt tanácsolnám mindenkinek, hogy figyeljék a bőrüket, figyeljék a szeretteiket, hallják meg és fogadják be azt a számtalan segítő szándékú információt, amit a legkülönbözőbb fórumokon próbálunk eljuttatni a lakossághoz.

Óvják a bőrüket magas faktorszámú napvédő krémmel, járjanak évente legalább egyszer szűrésre, és ha bármi új, változó, növekvő, sötétedő képletet észlelnek, keressenek fel mihamarabb egy bőrgyógyászati rendelőt.